Trendi menetrendek házi használatra

Életünk szerteágazó, naponta több szerepet játszunk el.

Mi nők aztán még rá is teszünk egy-két lapáttal. Mert nem csak munkaerőt, munkatársat, anyát, anyánk lányát, szeretőt játszunk mindennap hanem nekünk kell bevásárolni, főzni, uzsonnát csomagolni,csekkeket befizetni, mosogatni, mosni és vasalni is. Egy "tökéletes" nő legfőbb tudománya a szervezés. Minden időben, rendben, tisztán rendelkezésre álljon a családban.

A szervezést, mint oktatandó tantárgyat azonban nem egy nő találta ki, hanem egy férfi, aki azt szerette volna, hogy a dolgok maguktól intéződjenek, de főleg azért, hogy nehogy már ő legyen felelős bármiért is.

A múlt század elején, a tömegtermelés megjelenésekor természetesen a termelési folyamatok és (ki gondolta volna....) a bürokrácia szervezését tartották fontosnak a férfiak. A háztartások szervezéséből (von haus aus) vették a példákat. De hát könnyű dolguk volt. Otthon, a magánéletükben minden szépen patent volt. Mindennek rendje, ideje, helye, funkciója volt, a feleség biztosította, hogy mindig minden kéznél legyen, időben érkezzen, s mindenki elégedett legyen. Ugyanerre van szükség a tömegtermelés és az aktagyártás területén is.

Egy igazi polgári család életében minden hónapnak, hétnek, napnak és órának menetrendje volt.

Napi menetrendje volt  az ébredéstől a lefekvésig a család minden tagjának. A mama reggel nem rohant dolgozni, nem szólt állandóan a telefon, (nem beszélve a mobilról) nem volt rádió és nem volt televízió. Heti menetrendben történt a mosás, a vasalás, a takarítás sőt a főzés is. A hét vége a vasárnapot jelentette, ünneplőbe öltözéssel, misével, kirándulással, húslevessel, délutáni szunyókálásokkal, rokonlátogatással.

A napi rendek és a heti rendek már rég felborultak. Havi rend sincs. Az évszakok - a természet rendjéből fakadóan még valamilyen menetrendet csak jelentenek egy család életében.

Az időnek, a munkának, az étkezéseknek, a pihenésnek a rendje, beosztása kapaszkodót jelent az élet zűr-zavarában. Ma is csak időbeosztással tudunk úrrá lenni a körülöttünk lévő össze-visszaságon.

Tán azért alakult az életünk így össze-vissza, mert korábban túl merev volt, s most átestünk a ló túloldalára, én nem tudom... 

Az első bomba akkor robbant, amikor egy család már nem tudott megélni egy kereső, általában az apa, fizetéséből. A családi rend felborult, amikor a nők tömegesen munkába álltak. Az ő munkájukat és elsősorban szervezőképességüket eszközökkel kellett pótolni. A ravasz férfiak éjt napallá téve találták fel a mosógépet, a centrifugát, a kenyérpirítót, a konyhai robotgépeket, a papírzsebkendőt, a mosogatógépet, a mikorhullámú sütőt. Tévedés ne essék, ezeket az eszközöket én nagyon-nagyra becsülöm. Nem valami régimódi Mancika vagyok én, aki fateknőben szeretném sikálni a pelenkákat. Á, dehogy. Én azt szeretném sok ezer (milliónyi) sorstársammal együtt, hogy a technika csodálatos tárgyai folytán ne csak szabadabbak, hanem boldogabbak is lehessünk.

Véleményem, s meglátásom szerint a boldogságot nem az újabb keletű csoda ketyerék (mobiltelefon, lap-top, távirányítók, gps, bankkártya, eldobható pelenka) fogják elhozni, hanem a már véglegesen megváltozott életvitelünk újjászervezése, újragondolása. Új rendek, új menetrendek.

A modern nők nagyon sok mindennel meg tudnak bírkózni. Látom a mai fiatal anyákat a szép kis autóikban viszik a gyerekeket óvodába, iskolába, rohannak dolgozni, délután bevásárolni, s hazaérve beindítják az automata mosógépet, bekapcsolják a tv-t, berakják a fagyasztott pizzát a mikrosütőbe, közben ránéznek a gyerek leckéjére, majd kiteregetnek, újra melegítik a pizzát, ami olyan már mint a cipőtalp. Elmajszolják a tv előtt.Ha van apuka a családban, ő is kap a pizzából, az újra kihűlt maradékot megeheti.Fürdés, alvás, mert reggel korán kell kelni.S holnap kezdődik minden előlről. Esetleg mosás helyett fürdőszoba takarítással, pizza helyett hamburgerrel. Ez a mai menetrend inkább rendetlenség.

Ez a fent vázolt életvitel nagyon modern, lehet mobilozni a barátnővel mosás közben, lehet egy kicsit internetezni, megnézni hogy mi újság a világban. Tevékenyek, de üresek vagyunk. Ezt az ürességet néha meg is érezzük. De csak nézünk magunk elé, s maximum az jut eszünkbe, hogy holnap már végre fodrászhoz kellene menni.

Üresség, hiány, csalódottság, társtalanság érzése söpör át rajtunk. Szeretnénk, ha alaposan kibeszélgethetnénk magunkat, (időkorlát nélkül), ha kirándulhatnánk a gyerekekkel, a barátokkal, elmehetnénk a hét végén színházba, moziba, kiállításra, koncertre. Ha nem későn járna haza a társunk, ha a gyerekek csendesebbek lennének. Ha lenne időnk, s lelki erőnk finom meglepetés-vacsorákat készíteni és terített asztalnál, közben jót beszélgetve tudnánk azt elfogyasztani.

Milyen egyszerű, milyen hétköznapi gondolatok.

S itt állunk a XXI. század elején, idegesen,elégedetlenül, boldogtalanul, sokan társ nélkül, család nélkül. Pedig annyi mindent szeretnénk megvalósítani, annyi álmunk van. Az idő meg rohan. S nincs menetrendünk se. Nem tudjuk, hogy mikor mi érkezik el életünkben. Elment-e már a vonat, s mikor érkezik a következő?

Kinek mit jelent a menetrend szó? Van házi rend, családi menetrend otthon? Van menetrend, de senki sem tartja be? Demokratikusan született a menetrend?